A sikátori gyülekezet története
Kattintson a képre!
Első ismert nevű lelkésze 1669-ben Szudovszky Mihály volt. A gyülekezet az 1700-as években a győri egyházmegyéhez tartozott. Legrégibb emléke egy cin úrvacsorai kehely 1746-ból. A legtöbb leírt emlék Karsay Sándor dunántúli kerületi szuperintendens 1870. október 24-én történt egyházlátogatása alkalmára készült „Adatok” című feljegyzésben található.
Ebben olvasható többek között, hogy a sikátori evangélikus egyházközség keletkezését homály fedi, és a szájhagyomány sem hagyott egyebet fenn róla az utókor számára, mint hogy hajdan istentiszteletét bizonyos Csőre Mihály nevű gazdaembernél, az akkori 65. szám alatti ház pajtájában, majd pedig az akkori 19. számú háznál a szobában tartotta. Fennmaradt két lelkészének neve: Bors Péternek, aki 1711–1739 között szolgált, és utódjának, Györgyi Jánosnak neve is, aki Bakonyszombathelyről költözött ide. E két lelkész idejében az egyházközségnek még semmilyen anyakönyve nem volt. Ezután az üldöztetés évei következtek, az anyakönyveket a bakonygyiróti plébános vezette, és a sikátori katolikus iskolamesternek adóztak az evangélikusok is. 1752-ben elveszik a lelkész és a tanító lakását, valamint a gyülekezet harangját, ezt követően a sikátoriak és a varsányiak Bakonyszentlászlóra jártak istentiszteletre, illetve az ottani lelkész gondozta őket. A szinte teljes megszűnés és sok nehéz vajúdás után életre kelhetett másodszor is az egyházközség a keresztelési és esketési anyakönyv címlapján lévő emlékirat szerint. A sikátori evangélikus egyházközség II. József császár 1781. évi türelmi rendeletének kihirdetése után sietett magához fiókosítani a varsányi, lázi, asszonyfai, tápi, szentmiklósi, rédei evangélikus híveket, sőt fogadta a sikátori és varsányi kevés számú helvét vallásút is. 1786-ban, 34 év után Sikátor újra önálló anyaegyházközségnek nevezte magát. Az ellenreformáció és az üldöztetés ideje alatt a gyülekezet hivatalosan megszűnt, de az evangélium kovászát nem lehetett kivonni a sikátori nép életéből. Ha nem is volt temploma, lelkésze, de a hithű szülők titokban élesztgették az evangélium tüzét, átörökítették, átplántálták gyermekeik szívébe az evangélikus hitet és öntudatot. Ez a magyarázata annak, hogy amikor II. József türelmi rendelete megjelent, lehetőséget adva gyülekezet alapítására, templom, iskola, paplak építésére, a sikátori evangélikusok megragadták az alkalmat, és 1786-ban szervezkedni kezdtek. Mivel a megkívánt létszámot nem érték el, az említett települések evangélikus családjaival összefogva közösen kértek engedélyt gyülekezet alapítására, amit 1786. december 6-án – az Esterházy földesúr minden kifogása ellenére – meg is kaptak. 1787-ben indul meg újra a gyülekezeti élet. Templomot, iskolát, paplakot építenek, harangot vesznek. A templomot 1791-ben szentelik fel. Négy év múlva már tanítójuk is van.
A gyülekezet története lényegében a templom története is. Hiszen a hívek lelki életének és a lelkész munkaterületének is leglényegesebb helye a templom. A sikátori gyülekezet mostani, tehát új temploma 1896-ban épült Matisz János működése alatt, aki 1855-től 1903-ig volt a lelkész. A 19. század utolsó évtizedeiben nehéz helyzetbe került a gyülekezet. Régi templomának tetőzete beomlott, a falak megrepedeztek. A használhatatlanná és életveszélyessé vált templomot a hatóság bezáratta, és elrendelte lebontását. Ugyanakkor a paplak is elavult, és roskadozó állapotban volt. A gyülekezetnek választania kellett, templomot vagy paplakot építsen előbb. Matisz János a templomot választotta. A templomépítés nagy munkájában segítőtársa volt fia, Matisz Gyula varsányi körjegyző, aki 1892-től 1911-ig volt a gyülekezet felügyelője. Az új templom 1896-ban készült el.
Matisz János nem akart addig nyugdíjba menni, míg fel nem épül a templom, és míg a templomépítési adósságot a gyülekezet ki nem fizeti. Nem akart adóssággal küszködő eklézsiát átadni utódjának, inkább segédlelkészt kért maga mellé. 1901-től 1903-ig Kalmár Pál „öreg káplán” az agg lelkész „segédje”, aki magát „kisegítő lelkésznek”, „másod-lelkésznek írja.” Nem lendíti fel a gyülekezet hitéletét, pedig minden igyekezete arra irányul, hogy ő legyen az öreg principális utódja.
Amikor Matisz János 48 évi szolgálat után nyugdíjba megy, és fiához Varsányba költözik át, a gyülekezet bizalma 1903-ban Horváth Sándort hívja meg lelkésznek Nagyvázsonyból. Az új lelkész azonnal hozzálátott az új lelkészlakás építési előkészületeihez. A parókiális fundus északi szomszédságában megvette a gyülekezet egy kettős telek és ház felét, hogy az építendő lelkészlaknak utcai homlokzata is lehessen. Kivetés, kölcsön, adományok, Amerikában élő gyülekezeti tagok adománya és gyámintézeti segély biztosítják az építés költségeit. 1904-ben el is készült a 3 szobából, konyhából, éléstárból, kamrából álló parókia, melybe a lelkész saját költségén vízvezetéket szereltetett. A régi lelkészlak felét lebontják, másik feléből mosókonyha, istálló, gyülekezeti magtár létesül. Az építési tervet Bárány Pál kisbéri építőmester készítette. Ez évben a gyülekezet gondnoka ifj. Takács Sándor volt. Az építkezéshez Veszprémvarsány kb. 15%-ban járult hozzá.
A század elejének gazdasági és szociális viszonyaira jellemző, hogy a 380 lelkes gyülekezetből 25 férfi és 5 nő ment Amerikába „szerencsét próbálni”. Sok családapa hagyta itthon családját, hogy odakint nehéz munkával és takarékossággal kis tőkét gyűjtsön, majd itthon egy darab földet vehessen, vagy házat építhessen. Ezek az amerikás magyarok nem szakadtak el sem a családtól, sem a gyülekezettől. Ezekhez fordult Horváth Sándor lelkész, és küldött ki gyűjtőívet a paplak építésére. A gyűjtés fő mozgatója Gombás Dávid volt. Az új paplakba rövidesen papnét hozott a fiatal lelkész Bobáról: László Irmát. 1906 tavaszán pedig már bölcső ring a parókián. 1906 végén Horváth Sándor Várpalotára távozik. 1906. december 25-én halt meg Matisz János nyugalmazott lelkész Varsányban, Sikátoron temették el.
1907-től 1934-ig Pócza Ferenc a gyülekezet lelkésze, aki ezt megelőzően Pápán volt segédlelkész. Ő is legényemberként került Sikátorra, de csakhamar megnősült, Kiss Irént vette feleségül. A külső építkezések után a belső, lelki épülés is megkezdődött. Megindult az Egyházmegyei Belmissziói Egyesület irányítása mellett a vallásos esték sorozata. A nőegylet adakozásából márvány keresztelőkutat, díszes úrvacsorai kelyhet, keresztelőkancsót szerez be a gyülekezet. 1911-ben a templom külső és belső renoválása válik szükségessé. Ugyanebben az évben Matisz Gyula után Szupper Ernő vecsenyi intézőt választja meg a gyülekezet felügyelőjének.
Az iskolát sem hanyagolja el a gyülekezet. Korszerű, vasszerkezetű iskolapadokat szereznek be. Foglalkoznak az új iskola építésének gondolatával is. A gyámintézet erre segélyt ad, de az 1914-ben kitört világháború miatt kénytelen a gyülekezet az iskolaépítést elhalasztani. A kántortanító ebben az időben Sütő János, aki 1894-től 1916-ig szolgált a gyülekezetben. Iskolai munkáját, a gyülekezetben a kántori és jegyzői teendőket buzgón, szorgalmasan elvégzi.
A háborús évek megpróbáltatásait a gyülekezet is érzi. Alig van olyan család, amelynek valamelyik tagja ne lenne katona. Az egyház ezekben a megpróbáltatásokkal teli években samaritánusi szolgálatot teljesít. A nőegylet útján támogatja a Vöröskeresztet, tábori kórházak részére nyújt adományokat. Vigasztal, bátorít, testi és lelki sebeket kötöz. Anyagilag is áldozatot hoz. Az egyházfenntartási, iskolaépítési, orgonabeszerzési alapjait hadikölcsönbe adja. 1917-ben a nagyharangját rekvirálják el. Az anyagi áldozatnál nagyobb a vér- és az életáldozat. 4 év alatt 24 hősi halottat veszít a sikátori gyülekezet. 1916-ban nyugdíjba megy Sütő János tanító. Férfi tanerőt nem lehet kapni. A tanítást Pócza Ferenc lelkész veszi át. A kántori szolgálatot, énekvezetést Vincze Ferenc gyülekezeti tag végzi, aki ezért tiszteletdíjat kap. Ő az első laikus munkatársa a gyülekezetnek.
1917-ben Halvax Károlyt választja meg a gyülekezet kántortanítónak. Az ő kezdeményezésére már 1918-ban gyűjtenek orgonára. 1919-ben vasbeton karzatot építenek a régi fából készült kórus helyett, hogy el lehessen helyezni az orgonát. 1920-nak kiemelkedő eseménye Kapi Béla püspök hivatalos egyházlátogatása, amely a fokozottabb belmissziói munkának is irányt szab. Halvax tanító kezdeményezésére és vezetése mellett megalakul az ifjúsági egyesület, az állandó férfi- és vegyes kar. Az ifjúság egymás után rendezi a műsoros esteket, színi előadásokat, melynek jövedelmét az orgona beszerzésére fordítják. 1921-ben a Váradi és Brankovics cég az összegyűlt pénzből megépíti az orgonát, melynek felavatására 1921. december 11-én került sor.
A következő évben már harangra gyűjt a gyülekezet. A fokozatos pénzromlás és súlyos gazdasági helyzet következtében azonban csak 1925-ben tudják megrendelni a két új harangot a soproni Seltenhoffer cégnél. A régi 52 kg-os kisharangot beöntetik a 312 kg-os „Erős vár a mi Istenünk” és a 186 kg-os „Boldogok a békességre igyekezők” elnevezésű harangokba. A vas harangállványt Papp Kálmán lakatos, gyülekezeti tag készítette jutányos áron. A harangbeszerzés költségeiből kiveszi a részét a gyülekezet minden tagja, és szép összeggel járul hozzá a nemes célhoz a nőegylet, az ifjúsági egylet, sőt az Amerikában élő gyülekezeti tagok is. A harangbeszerzés idején a gyülekezet gondnoka Varga Sándor. Ugyanebben az évben küldi meg az Angster cé
g orgonarendelési előleg fejében a harmóniumot. Az orgona és a harangok beszerzése után alábbhagyott az áldozatkészség. A súlyos gazdasági válság is hozzájárul az adófizetési készség hanyatlásához. Ezért a gyülekezet közgyűlési határozattal az egyházi adónak közigazgatási úton való behajtását rendeli el, ami sok elkeseredést, vádaskodást vált ki az egyház vezetősége, de különösen a lelkész iránt. Így nem sikerül az iskola megépítése, és be kell érni azzal, hogy 1931-ben a régi iskolát építik újjá. Míg a gyülekezet férfi tagjai pártoskodnak és elhidegülnek a templomtól, a gyülekezet asszonyai a nőegylet kezdeményezésére 1932-ben bevezetik a templomba a villanyt, hogy esti istentiszteletet is lehessen tartani.
1932 őszén Halvax Károly Pécs filiájába, Pogányba megy lévitatanítónak. Az ő távozásával sem áll helyre a gyülekezet egysége, békessége, sőt a tanítóválasztás még jobban felkorbácsolja az ellentéteket. Lázár György helyettes tanító első megválasztását megfellebbezik, így csak 1933. augusztus 20-án választják meg véglegesen. A gyülekezet lelkésze sem bírja a hívek egyhangú bizalmát, nem képes helyreállítani a megbomlott egységet. Súlyos vádak hangzanak el. Mielőtt azonban bírósági tárgyalásra kerülne sor, Pócza Ferenc egyház-főhatósági tanácsra nyugdíjba megy, közben lemond felügyelői tisztéről Szupper Ernő is.
1934. október 15-től 1935. február 28-ig Csillag Ferenc ösküi lelkész a kinevezett helyettes. Azok az okok, melyek miatt ösküi állásáról lemondott, Sikátoron nem teszik közkedveltté. A gyülekezet több fiatal lelkészt hív meg bemutatkozásra, így Orbán Lajost, Szepesi Istvánt, Balogh Istvánt. A presbitérium egyhangú határozattal Szepesi István nemespátrói segédlelkész meghívását ajánlja, és a közgyűlés 1935. február 17-én abszolút többséggel őt választja, illetve hívja meg lelkésznek. Ő az állását 1935. március 14-én foglalja el. A lelkészváltás zavaros időszakában Iváncza Pál a gyülekezet gondnoka, aki bölcs mérséklettel, nagy tapintattal és mindenben a gyülekezet érdekeit szem előtt tartva vezeti az ügyeket. 1934–1935 között Horváth József tápszentmiklósi körjegyző a gyülekezet felügyelője.
Az új lelkész 1935. évi jelentésében ezt írja: „Kérem a gyülekezet minden tagját, hogy lelkipásztori munkámban támogatni és a gyülekezet vezetésében, irányításában segédkezni szíveskedjenek, hogy minden ékesen és jó rendben történhessen.” Fő célja pedig: „A teljes konszolidáció, a béke, harmónia, egyetértés, kölcsönös szeretet és megbékülés minél tökéletesebb kiépítése és megvalósítása.” Ez Isten segítségével sikerül. A helyreállított békesség és egység külső jele a nőegylet által kezdeményezett önkéntes adakozás. Az adományokból a templomszentelés 40. évfordulójáig újrafestetik az oltárt, a templomot és a templomkerítést. A templomi padokhoz lábtartót csináltatnak. A templom külsejét tataroztatják, a tornyot befestetik. Új templomi ablakokat csináltatnak. Az egység és békesség belső jele és gyümölcse az 1911-ben kiadott új Dunántúli énekeskönyv bevezetése a liturgiával együtt. A keresztség szentségének istentisztelet keretében való kiszolgáltatása magával vonja a templomlátogatás és az úrvacsorázók számának emelkedését. Felélénkül a nőegyleti és ifjúsági élet. A vallásos estek, a műsoros, vallásos ünnepélyek, ifjúsági bibliaórák bevezetése, az iskolások karácsonyfa-ünnepélye, a szegény gyermekek karácsonyi ruhasegélye is élénkíti a gyülekezet életét. A nőegyleti munkában, bibliaórák vezetésében, leányokkal való foglalkozásban képzettsége, lendülete és rátermettsége folytán nagy segítség a fiatal papné, Szepesi Istvánné Garam Gizella okleveles polgári iskolai tanárnő. Az ifjúsági egyletet Lázár György tanító vezeti lelkesedéssel, rátermettséggel. Énekkart szervez, színdarabokat rendez. Tényleges katonai szolgálata alatt 1935 októberétől 1936 szeptemberéig öccse, Lázár Pál helyettesíti.
1938-ban a gyülekezet újracserepezteti és renováltatja a lelkészlakot. A nőegylet a liturgikus követelményeknek megfelelő zöld plüss, aranyhímzéses oltárterítőt csináltat. 1939-ben Horváth József tápszentmiklósi körjegyző nyugdíjba megy, eltávozik az egyházközség területéről, és ezért lemond felügyelői tisztségéről. A gyülekezet dr. Mihály Sándor állatorvost választja meg felügyelőjéül. 1940 őszén és 1941 tavaszán megépül a régi helyén az új kántortanítói lakás. Lázár Györgyöt 1941 őszén a győri gyülekezet megválasztja tanítójának. Utóda Szabó Elek, ki Bakonytamásin volt alsó tagozatos tanító. Pontosan, lelkiismeretesen végzi feladatát úgy az iskolában, mint a templomban.
A világháború egyre jobban érezteti hatását. A katonai szolgálatra gyakran behívott tanítót tanerő hiányában mindig a lelkész helyettesíti. Csak 1943-ban és 1944-ben kapnak V. éves tanítójelölteket Háberstein Béla és Kályos Elemér személyében. 1945 tavaszán hadműveleti területté nyilvánították a községet, és dobszó útján elköltözésre szólították fel a lakosságot. A község 3 napi ostromot szenvedett, amikor 40 épület, köztük több lakóház leégett. A tűz martaléka lett a paplak szomszédságában a gyülekezeti ház is, sőt a lelkészlak egyik szobája is kiégett belső tűz következtében. A templomtorony találatot kapott. A lelkész családját az ostrom előtt Vas megyébe, Őrimagyarósdra vitte, ahol fogságba esett. A fogolytáborból csak hónapok múlva, augusztus 15-én tudott hazajönni. Távolléte alatt részint Rónai Kálmán nyugdíjas tanító, részint Bognár László varsányi lévitatanító, majd pedig Laborczi Zoltán kihelyezett segédlelkész helyettesítette. A tanító is fogságban volt 1945. október végéig.
A háborús évek alatt sem szünetelt a lelki munka. 1940-től kezdődően minden év nyarán nyári napközi otthont szervezett a nőegylet. A napköziotthon-vezető diakonisszák vasárnapi iskola és leánybibliakör vezetésével a gyülekezetben is szolgáltak. Az ifjúsági egyesület leánycsoportja szeretetcsomagot küld a fronton küzdő katonáinknak. Megindul a rendszeres vasárnap délutáni leány-bibliaóra. A fiatal lányok csoportosan mentek Gyenesdiásra egyhetes konferenciákra, valamint téli táborokba. A nőegylet felhangoltatja, kijavíttatja az orgonát, majd templomfűtés céljára két kályhát vesz.
A háború viharának elvonulása után megindul az újjáépítés lelki és anyagi síkon. 1945-ben Malaga Elza egyházkerületi diakonissza nővér tart evangelizációt, és indítja újra a leány- és nőegyleti bibliaórákat. 1946 tavaszán Sréter Ferenc lelkész és Bernáth Erzsébet diakonissza nővér tartanak egyhetes evangelizációt. A nőegylet rendbe hozatja a templom és iskola villanyvilágítását, az elveszett oltárterítőket pótolja. A templom 50 éves felszentelési ünnepére, 1946. okt. 31-re a templom belsejét kijavíttatja, kimeszelteti a gyülekezet. 1947-ben a gyülekezet rendbe hozatja, lakhatóvá teszi a lelkészlak kiégett szobáját. 1948 tavaszán államsegéllyel a lelkészlakást kívülről, belülről tataroztatja. 1948 őszén pedig a templom külsejét és tornyát javíttatja és meszelteti ki. Mindezen újjáépítési munkák összegét amerikai egyházi segélyből, államsegélyből és önkéntes adakozásból gyűjtik össze.
1948 nyarán körzeti ifjúsági konferencia volt a gyülekezetben. Ugyanez év őszén pedig Kapi Béla püspök látogatta meg a gyülekezetet, és vasárnap igehirdetésekkel szolgált. 1948 nyarán az egyházi iskolát államosították, és Varsányban körzeti általános iskolát szervezett az állam, ahová a felső osztályos gyerekek átjárnak. Sikátoron csak az alsó négy osztály tanul. A lelkészi munka egyik jelentős tényezője a hitoktatás lett. A gyülekezet gondnoka 1947-től Horváth János. 1949-ben dr. Mihály Sándor felügyelő lemondott. Utóda Varga Sándor sikátori gazdálkodó. Először választ a gyülekezet másodfelügyelőt is Bognár Pál varsányi gazdálkodó személyében. A felügyelőket a Túróczy püspök által tartott ünnepi istentisztelet keretében Hering János esperes iktatta be tisztségükbe.
Október 14–15-én ifjúsági nap volt Hering János esperes részvételével, Tekus Ottó lelkész és Németh Júlia egyházmegyei diakonissza szolgálatával. Október 14-én esperesi látogatásra került sor. Horváth János volt a gyülekezet kántora 1950-től 1968-ig. 1968-tól 1984-ig Bognár Imre veszprémvarsányi lakos a gyülekezet kántora. Szepesi István 1974 szeptemberében nyugdíjba ment, és Pápára költözött. Szolgálata végén 1974. december 15-én búcsúzott el gyülekezetétől 40 évi hűséges és kitartó szolgálat után. 1980. március 1-jén halt meg. Temetése Pápán volt március 5-én. Volt gyülekezete, lelkésztársai és tisztelői kísérték utolsó útjára. Sikos Lajos esperes hirdette a vigasztalás evangéliumát. Mátis András sikátori lelkész a gyülekezet, Tóth Sándor lelkész az egyházmegye Lelkészi Munkaközössége nevében búcsúzott.
Mátis András 1974 októberétől 1982 végéig volt a gyülekezet lelkésze. Németországi segítséggel 1977–78-ban új, kétszintes parókiát építettek, az alagsorban gyülekezeti helyiségekkel, hivatallal. A lelkész nagy odaadással szervezte az építkezést, és ő maga is kétkezi munkával járult hozzá, hogy ez az épület elkészülhessen. Az építkezés idején a gyülekezet felügyelője Iváncza József, gondnoka id. Gombás Sándor volt. Az építési szakmunkát Szita Pál sikátori születésű, közben Veszprémvarsányba költözött kőművesmester végezte, aki jelenleg is a varsányi gyülekezet tagja. A családok részéről felajánlott sok-sok kétkezi munka révén napról napra emelkedett az épület. Gombás Sándor a munka megszervezését végezte nagy odaadással és bölcs hozzáértéssel egészen 1998-ban bekövetkezett haláláig. 40 éven keresztül töltött be valamilyen funkciót a közösségben. A gyülekezet tagjai ma is nagy tisztelettel és szeretettel emlékeznek rá.
Mátis Andrást 1982 végén Görög Zoltán helyettesítette Homokbödögéről megbízott helyettes lelkészként. 1983. október végéig pedig Szabó Vilmos Bakonytamásiról volt kiküldött helyettes lelkész. Selmeczi Lajos 1983 novemberétől 1990 augusztusáig volt a gyülekezet lelkésze. Az ő szolgálata idején, 1985-ben történt az orgona villamosítása. 1985-től 1990-ig Selmeczi Lajosné volt a gyülekezet kántora.
Magassy Sándorné Urbán Margit diakónus lelkész 1990 decemberétől 2002 szeptemberéig volt a gyülekezet megbízott lelkésze, aki férjével, id. Magassy Sándorral szolgált. A lelkészházaspár és családtagjaik végezték a kántori szolgálatot is. 2002 szeptemberétől 2003 augusztusáig Ördög Endre bakonyszentlászlói lelkész és Nagy Zoltán bakonytamási segédlelkész voltak a hivatalos helyettesek. 2003. augusztus 15-től Ittzés János püspök Simon Rékát küldte ki a gyülekezetbe segédlelkészi szolgálatra. Ő 2006. június 30-ig volt a gyülekezet lelkésze. 2004-től 2021-ig Kádárné Varga Erzsébet a kántor, aki egyúttal a helyi katolikus templomban is kántorizál. 2006. július 1-jétől Szakos Csaba bakonytamásiból látta el a szolgálatot helyettes lelkészként, majd ifj. Magassy Sándor helyettes lelkészként szolgált a gyülekezetben. A gyülekezet pásztorolását újra átvette Szakos Csaba Minden vasárnap 9 órakor Sikátoron és 10-kor Veszprémvarsányban van istentisztelet. Láziban minden hónap egy meghatározott vasárnapján van 14 órától istentisztelet. Hitoktatásban 31-en részesülnek bakonytamásiból helyettes lelkészként. 2021. szeptember 1-én érkezett Pápicsné Jakab Johanna Júlia beosztott lelkész Szemerei János püspök megbízásából.
A templom története
Az első templom 1787-ben épült a parókiális funduson az ún. pajtasoron. Alapja kő volt, fala nagyrészt tömés. Első tetőzete zsúp volt, melyet rövidesen fazsindely váltott fel. Tornya nem volt. A harangláb az utcán a lelkészlak előtt állt. Szerény, egyszerű volt ez az istenháza, de mégis kedves a híveknek. Egyetlen díszét, értékét a benne hangzó ige képezte. 1857-ben újrazsindelyezték, a végéhez kőláb támaszokat raktak. Ennek dacára 1886-ban már annyira megroppant, falai úgy megsüllyedtek, megrepedeztek, hogy életveszélyes volt a benne való tartózkodás. A hatóság bezáratta. A régi templom kövei beépülhettek az új templomba.
A templom nélküli gyülekezet tagjainak szívében égett a vágy az Isten háza, az imádság hajléka után. Soha nem értékelte a gyülekezet a templomot és annak áldásait úgy, mint abban a 10 évben, amikor nem volt temploma. A templom utáni vágy arra ösztönözte a híveket, hogy éveken keresztül gyűjtsenek, takarékoskodjanak, hogy az új templom építésének költségeit előteremtsék. 1895-ben elhatározta a gyülekezet, hogy hozzákezd a templomépítéshez. Téglamestert hozattak, és helyben vetették, égették a téglát. 1896. április 9-én ünnepélyesen elhelyezik a templom alapkövét. Gyors ütemben folyik az építkezés, nőnek a falak, emelkedik a torony, úgy, hogy október végére kívül-belül készen van a templom. 1896. október 31-én szenteli fel Gyurátz Ferenc püspök. Templomszentelési beszédének alapigéje: „Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem, hogy lakhassam az Úrnak házában életemnek minden idejében: hogy nézhessem az Úrnak szépségét, és könyöröghessem az ő templomában.” A templom építése 5389 Ft 20 krajcárba került, fuvarok nélkül. A templom hazánk fennállásának 1000. évében épült Matisz János lelkész, Matisz Gyula körjegyző felügyelő, Sütő János tanító szolgálata idején. Ezeket az adatokat az akkor forgalomban lévő ércpénzekkel együtt elhelyezték egy bádoghengerben a templom egyik sarokkövében. Ennek a templomnak igehirdető lelkészei a templomépítő Matisz János, a paplaképítő Horváth Sándor, az orgonaépítő és beszerző Pócza Ferenc, valamint Szepesi István volt.
A templom első nagyobb renoválása Pócza Ferenc lelkész idejében, 1911-ben kezdődött, amikor a gyülekezet gondnoka Mészáros Lajos volt. Falkötővasak beépítésével küszöbölik ki a templom falainak nagy repedéseit. Az északi oldalon vaskeretes ablakokat helyeznek el, újrafestik a tornyot, villámhárítót szerelnek fel, mert már két ízben is villámcsapás érte a templomot. Az orgonát 1921-ben építtette a gyülekezet, de később a
fakórus helyett vasbeton karzatot készített. 1925-ben az elrekvirált nagyharang helyett két új harangot rendel a gyülekezet, úgy, hogy az első kisharangot beleöntetik a nagyharangba. Gondnok: Varga Sándor.
Külön meg kell emlékezni a nőegyletről, az asszonyok buzgó és áldozatos templomszeretetéről, mely a templom belsejének gyakori meszelésével, az oltár átfestésével, templomi berendezések vételével mindenkor értékes segítséget nyújtott a gyülekezetnek. A két világháború között nőegylet vette és csináltatta a keresztelőkutat, úrvacsorai kelyhet, keresztelőkancsót, szőnyeget, oltárterítőket, a padokba a lábtartókat, hangoltatta, javíttatta az orgonát, templomkerítést, a templom elé járdát, hidat készíttetett. A nőegylet vezettette be a templomba a villanyt, takarították a templomot, súroltak, ablakokat tisztogattak, bearanyozták az oltárt, a csillárokat, átfestették a templomkerítést.
A templomszentelés 40. évfordulójára, 1936-ban a déli ablakokat is vaskeretes ablakokra cserélik fel, tataroztatják a templom külsejét, tornyát, a toronysüveget átmázoltatják. Gondnok: Iváncza Pál. A háború után, 1946-ban előbb a templom belsejét és a toronysüveget javíttatja ki a gyülekezet, eltüntetve a háborús károkat, sérüléseket. Helyettes gondnok: Gombás Sándor. 1948-ban a külső teljes tatarozásra is sor kerül. Az új gondnok Horváth János volt.
1962-ben a gyakori erős viharok megbontották a torony tetőzetét, és kb. 4 m2 fedőlemezt lesodort a vihar. Hogy a nagyobb károknak elejét vegyék, és a torony állagát megóvják, sürgősen cselekedni kellett. A nyár folyamán a toronysüveg kijavítása megtörtént. A torony tetőzetét a kereszttel együtt háromszor átmázolják, korszerű lett a villámhárító is. Gondnok: Takács Ferenc. 1966 a templom építésének, felszentelésének 70. évfordulója. Már az elmúlt években elhatározta a gyülekezet, hogy az évfordulóra a templomot tataroztatja. Többen szóvá tették: épül, szépül a falu, csak a templom, az Isten háza áll kopottan, viharverten a falu közepén. A közóhajnak adott hangot a presbitérium és a közgyűlés, amikor elhatározta a templom renoválását. Nem várt évekig az esetleges nagyobb külföldi segélyre, hanem saját erőből, ha kell, kölcsönnel is, de hozzákezd a tatarozáshoz. Ez volt a közhangulat. A presbiterek minden családot megkérdeztek, mennyi adománnyal járul hozzá a tatarozási munkákhoz. A szószékről is több alkalommal kérő és buzdító szavakkal fordult a gyülekezet lelkésze a hívekhez. Húsvét vasárnapján kihirdették, hogy annyi adomány és befizetés gyűlt össze, hogy hozzá lehetett kezdeni az anyagbeszerzéshez. Az anyagbeszerzés sok gondot, fáradságot, körültekintést igénylő munkáját Takács Ferenc gondnok intézte. Kiss Nándor kőművesmestert kérték fel részletes költségelőirányzat beadására, amit ő a tavasz folyamán el is készített. A július 5-én kelt megállapodás alapján Kiss Nándor vállalkozó augusztus 1-jén megkezdte a munkát. A régi vakolat leverése után az alapvakolatra színes kőporos dörzsölt vakolat került. A nagy felületek sárgásbarna, az élek világosdrapp színezetet kaptak. Idős hívek véleménye szerint a templom szebb, tetszetősebb lett, mint új korában. A munka folyamán határozta el a közösség a templombelső javítását, meszelését és a tetőzet javítását.
1972-ben történt a harangok villamosítása. 1988 nyarán villámcsapás következtében meggyulladt és leégett a templom tornya. Tönkrement a templom egész villanyberendezése is. Mindez teljes renoválást, külső és belső megújító munkákat jelentett. A munkák megszervezésében és az anyagok beszerzésében nagy segítséget nyújtott Selmeczi Lajos lelkész részére a gyülekezet akkori gondnoka, Ferenczi Sándor és Teszéri Ferenc felügyelő, aki később gondnokként 2000-ben bekövetkezett haláláig végzett áldozatos munkát. A renováláshoz szükséges állványzatot a pannonhalmi főapátság bocsátotta a gyülekezet rendelkezésére. A munkák elkészültek Selmeczi Lajos lelkész szolgálatának idején. Így a templom újra betöltheti hivatását.
1996-ban a templom fennállásának 100. évfordulójára hálaadó ünnepi istentiszteletre került sor. Szebik Imre püspök hirdette az igét, és leleplezte az emléktáblát. Az emléktábla hirdeti a templom fennállásának 100. évét, és egyúttal emlékeztet Luther Márton reformátorunk halálának 450. évfordulójára. Az alkalom megszervezését az id. Magassy lelkészházaspár végezte, akik családtagjaikkal együtt szolgáltak az ünnepi istentiszteleten. E fontos esemény megszervezését is odaadással és lelkesen végezte az akkori gondnok, Teszéri Ferenc és Iváncza József felügyelő, aki 2002 év őszén bekövetkezett haláláig töltötte be tisztségét. A gyülekezetet mindvégig az építkezésre buzdították. A templom padjait is átfestették, Bíró László rédei mester pedig kopjafát faragott, amelyet a parókia előtt helyeztek el. Ennek segítségével tisztelegnek őseik előtt, és emlékeznek rájuk.
1999-ben a templomtető felújításra került sor (új lécezés és új cserép felrakása). 2001-ben a parókiára bevezetik a gázfűtést. 2002-ben megújult a gyülekezeti terem. 2003-ban elvégzik a lelkészlakás teljes belső felújítását. (Vizesblokk teljes cseréje, teljes festés és mázolás, új konyhabútor vásárlása). 2004-ben az irodahelyiség és a teakonyha újult meg. 2005-ben a templom lelkészlak felőli oldalának csatornázása és az udvar egy részének betonozása történt. Gombás Sándor gondnokunk 2000-ben történt megválasztása óta folytatja hűségesen a megkezdett munkát, ő annak az id. Gombás Sándornak a fia, aki közel 40 éven keresztül töltött be különböző tisztséget a gyülekezetben. 2002-től 2006-ig Papp József a gyülekezet felügyelője, aki gyülekezete szeretetéről és elkötelezettségéről tett bizonyságot. 2006-tól Pákozdi Imre lett a gyülekezet felügyelője, majd őt követte Kovács Imréné 2017-ben.
A veszprémvarsányi leánygyülekezet története
A veszprémvarsányi evangélikus gyülekezet jelenleg a sikátori anyagyülekezet filiája. A 17. századból fennmaradt adatok szerint anyagyülekezet volt lelkésszel és templommal. Ennek a templomnak a helyét nem ismerjük. Az ebből az időből fennmaradt adatok közül lehetetlen kiválogatni, hogy melyek vonatkoznak a török időkben elpusztult Vas megyei Varsány falura, és melyek a mai Veszprémvarsányra. Ami ismeretes: 1596-ban Frank Balázs, 1607-ben Szentmihályfalvay Miklós, 1610-ben Csepreghi Pál, 1614-ben Meskó Pál, 1616-ban Nórápi István a varsányi lelkész. 1646-ban a Veszprém megyei Varsányban avatják fel Sárvári Pál lelkészt. 1711-ben még áll a gyülekezet, ekkor Bors Péter Sikátoron és itt is lelkész, de 1725-ben már mint a katolikus egyház által elfoglaltról történik említése. Ezután a sikátoriakkal együtt Bakonyszentlászlóra járnak a varsányi evangélikusok istentiszteletre, de van idő, hogy Várpalotára is.
Egy 1787. május 16-án kelt levél templomépítésről szól, amelyet a szentmártoni (Győrszentmárton, ma Pannonhalma) tiszttartó 1787. május 30-án megerősít. Ez évben megvásárolják a „faluháza fundusát” iskola és tanítólakás építése céljából. 1795. augusztus 11-én a vármegye engedélyt ad a kicsinek bizonyult templom megnagyobbítására, amely még torony nélkül épült 1820-ban a falu középső részén, utcafronton, az utcával párhuzamosan pajtastílusban. 1872–1875-ben a falakat megmagasították, és az utca felőli oldalon tornyot építettek mellé. A tömzsi torony a templom hossztengelyének középpontjában helyezkedik el két haranggal. 1875. november 21-én szentelték fel. Belső elrendezése a szokásos, apszisában állították fel a szószékoltárt. A templomtér negyedét karzattal építették be.
Az anya- és a leánygyülekezet között elég laza volt a kapcsolat. Csupán a lelkész személye kötötte össze a két gyülekezetet. Varsánynak külön felügyelői voltak és vannak: Kiss Károly rédei uradalmi számtartó, Kovács Lajos varsányi gépész-kovács, Káldi József nyugalmazott igazgatótanító és Szupper István bakonyszentlászlói intéző. A lelkész minden újhold utáni vasárnap és a nagyünnepek második napján tartott Varsányban istentiszteletet. Más alkalommal a lévitatanító végezte a templomi igehirdetést. Ezzel viszont a filiabeli hívek egészen elszoktak az anyagyülekezet templomától. Csak a konfirmációk alkalmával vagy más ünnepélyes alkalmakkor jöttek át Sikátorra (pl. püspöklátogatás, evangelizáció). Viszont a sikátoriak hasonló alkalmakkor ugyancsak átmentek Varsányba.
A gyülekezet lévita kántortanítója 1896–1933-ig Káldy József volt. Jó adminisztrátor, kiváló pedagógus, vezetésre termett egyéniség. Hamarosan rendbe hozta a gyülekezet anyagi ügyeit, úgy, hogy 1902-ben orgonaharmóniumot tudott a leányegyházközség venni. 1907-ben épül fel a 3 szobából, irodából, konyhából és éléstárból álló kántortanítói lakás. A gyülekezet élete csendes mederben folyik a háborúig. Az általános háborús nehézségeket megérzi a gyülekezet. Kisharangját elviszik, de már 1924-ben új harangot vesz. A tanító huzamosabb ideig katonai szolgálatot teljesít. A helyettes tanító két ízben is Sándor Mária. A katona tanító verses köszöntőkben emlékezik meg nagy ünnepeken a gyülekezet minden tagjáról, de különösen tanítványairól. 1925-ben egyházi és iskolai érdemei elismeréséül igazgatóvá nevezik ki. 1927-ben államsegéllyel modern 2 tantermes iskola és másodtanítói lakás épült. Megszervezte a gyülekezet a másodtanítói állást, melyre Bognár Lászlót választotta meg 1929-ben. Káldy József 1933-ban nyugdíjba ment, de mint a gyülekezet felügyelője haláláig, 1934. augusztus 19-ig vezette az egyházközség ügyeit. Káldy József gyülekezete iránti szeretete, gondoskodása abban nyilvánult meg, hogy feleségétől, Pethő Máriától örökölt ingatlanait, melynek értéke 2000 P volt, valamint összes ingóságait a gyülekezetnek hagyományozta orgonaalapra, úrvacsorai és keresztelőedényekre és az iskolaépítési adósság törlesztésére. A 16 kataszteri holdat kitevő ingatlan és célvagyon legnagyobb része a lelkészlak építését és a gyülekezetnek ezzel együtt járó anyagyülekezetté válását szolgálta. Káldy József érdemeiből nem von le semmit az a tény, hogy 1930-ban kelt végrendelete után 1931-ben újra megnősült, és özvegye lett a gyülekezetnek adományozott ingatlanok haszonélvezője. Káldy József érdemeit a község is elismerte és őt díszpolgárrá választotta. A gyülekezet hálás kegyelettel, ünnepélyesen helyezte el az iskola előcsarnokában jótevőinek, Káldy igazgatónak és feleségének, Pethő Máriának arcképeit. A gyülekezet másik jótevője a Horváth család, mely a hősi halált halt fiú és testvér Horváth József emlékére 5 kataszteri hold földet adományozott.
1933-tól Bognár László a lévita kántortanító. A gyülekezet a másodtanítói állást szünetelteti, mert anyagi erejét kimerítette az iskolaépítés, és még az építési adósságot sem tudta rendszeresen törleszteni. Bognár Lászlónak nem a külső szemmel látható építési feladat jutott, hanem csendes hűséges munka és a belső lelki építés. Megszervezte az ifjúsági egyletet, leányegyletet, élénk belmissziói tevékenységet fejtett ki. Mindezzel erősítette az evangélikus öntudatot, egyházhűséget, és éberen őrködött a gyülekezet anyagi és lelki élete felett.
A gyülekezet kedvező földrajzi fekvésénél fogva gyakran válik körzeti ifjúsági, egyházmegyei presbiteri konferenciák, téli leánytáborok, lelkészi értekezletek színhelyévé, melynek áldásaiból az egész gyülekezet részesült. Bognár László egyházi és iskolai érdemeit a felsőbb hatóságok is elismerik, 1946-ban igazgatóvá nevezik ki. 1948-ban renoválták a tetőt. A hódfarkú cserepet leszedték, és palával fedték a tetőt. A torony faszerkezetét is le kellett bontani. A nagy költség miatt a faszerkezet és lemezborítás helyett vasbetonlemezből készítették a toronysüveget. 1949-ben a gyülekezet a háború alatt megsérült tornyot újjáépíti, a tetőszerkezetet kijavíttatja, az egész templomot tataroztatja. A megújult templomot 1949. október 23-án áldotta meg Hering János esperes, Menyhárt István püspöki titkár és Velsz Aladár egyházkerületi felügyelő. A másodtanítói állásban 1946 óta Síkvölgyi Sára működik, aki az iskolák államosítása után is végzi az alsó négy osztályban a hitoktatást. 1968-tól 1984-ig a gyülekezet kántora Bognár Imre. 2006-tól Gócza Veronika a közösség új kántora.
A gyülekezet gondnokai ebből az időből: László Ferenc, id. Takács Sándor és Németh László, őket követte Németh Imre és Németh Miklós. Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején egymást váltották a gondnokok: Csüri Ferenc, Németh Gyula és ifj. Takács Sándor. Németh Imre és felesége 1985-től 2003-ig vállalták hűségesen a gyülekezet minden gondját. 1983-ban renoválták a templomot. 2003-tól Fodor István a gyülekezet gondnoka, aki jó szervezőkészséggel rendelkezve irányítja, szervezi a gyülekezeti életet. Ennek jele a templom 2003-ban kezdődött felújítása. A gyülekezet 2004. szeptember 11-én ünnepi istentiszteleten adott hálát a tetőcseréért. Ezt követte a kőművesmunka a templom belsejében, majd az ablakok és az elektromos hálózat cseréje, a bádogosmunka és az esővíz-elvezető rendszer kiépítése a templom körül. Végezetül sor került a festésre, a padok javítására és az új lépcső beépítésére.
